"Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára."
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: segítő foglalkozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: segítő foglalkozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 16., szerda

2012. május 15., kedd

Szeretheti-e paciensét a terapeuta?

" A gyógyítás és a szeretet kapcsolatáról lesz szó.
A "gyógyító érosz" kifejezéshez három szót asszociáltam: ÉLMÉNY, GYÖNYÖRKÖDTETÉS, TÁVOLSÁG.
...hogyha munkánk során valami nagyon rossz jóra fordul, átéljük az alkotás örömét. De még ennél is többet.
A GYÖNYÖRKÖDÉS esztétikai fogalom. A "gyönyörködés szóban szublimálás tükröződik: magva az ösztön - a " gyönyör" - de jelentése már esztétikai. Azt gondolom, hogy az  ami jó, helyes, ami jól működik, esztétikai minőség formájában is jelentkezik számunkra. Mintha a gyönyörködés a jól végzett mesterség nyeresége lenne.
A SZÉP megjelenése a terápia egy bizonyos stádiumában történik. Ekkorra már valami rendeződött: a  gyermek pszichikus térviszonyaiban történt változás. A neurózis beszűkíti a teret: szorongás, félelem, gátlás, bűntudat, kényszer mind csupa korlát. Az ősi biztonságot reprezentáló terápiás kapcsolat hatására a gyermek pszichikus tere kitágul. A gyermek befogadóképessé válik, alkotó állapotba kerül.
Terápiás munkánk távolságot teremt, és ezáltal teret nyit a gyermek számára. A közös tér biztonságában azt is megtanulhatja a gyermek, amit talán annak idején nem tanult meg: hogy nem kell belecsimpaszkodni a mama nyakába, a mama  szeretete messzebbről is érvényes, a hangján át, aztán még messzebbről is, amikor csak elképzeli a hangját.
Gyógyult pácienseinket mi tulajdonképpen megajándékozzuk a TÁVOLSÁGGAL.
Mint "üveggolyóval", ahogy ezt a költő mondja."

Klaniczay Sára: Tér és lélek - Gondolatok az alkotásról és a gyógyításról

2012. május 14., hétfő

"Lazaság" és együtt alkotás a terápiában

A lazaság "gondolat-elvétés-javítás-kidolgozás" módon dolgozó két elme kölcsönhatása, akik megosztva teremtik meg hasonló világukat.Az egymáshoz láncolódás ( néha igen lazán), a kapcsolati lépések és a jelen pillanatok spontán, előre jelezhetetlenül követik egymást lépésről lépésre, sok elvétéssel, félreértések és tétovázások árán.
(....)
A lazaságot, nem szabad sem kikerülni, sem sajnálkozni a létén. Szükséges ahhoz, hogy megérthessük a kölcsönösen kreált előrehaladó folyamat szinte határtalan kreativitását.
A lazaságnak kevés értéke lenne, ha nem a kölcsönös kreativitás kontextusában létezne.
(...)
A lazaság valami olyasfélét hoz létre, amit inkább megélni kell semmint megérteni.

Az elvétés nem lazaság.
(...)
....a lazaság csak akkor lehet kreatív, ha jól megszabott keretek között tartják. Enélkül, csak káosz.
Ezért a terapeutának olyan technikával és elméleti kerettel szükséges dolgoznia, melyeket jól ismer és kényelmesen tud használni."

Daniel N. Stern: A jelen pillanat

" itt és most"

" Sok pszichoterápiában az "itt - és- mostra" koncentrálnak, (......) a mozgás-, tánc-, zene-, és más önkifejező terápiákban. (....)
Így aztán sok "beszéden kívüli" terápia hatékony eszközeit csak a terápiás anyag felhozatalára használják. Más szavakkal, ami ezeket a módszereket leginkább megkülönbözteti a "beszélgetős" terápiáktól,hogy ezekben a módszer az anyagot és a forrást egyszerre hozza elő. Az, ahogyan a keletkezett anyagot végül felhasználják, már nem nagyon különbözik a beszélgetős terápiáktól."

Daniel N. Stern  A jelen pillanat

2012. május 13., vasárnap

A "most" pillanata

"......az időt, érzékszerveinken keresztül, csupán áttételesen tapasztaljuk meg. Az idő - elménk szüleménye. Csupán elképzelve a dolgokat semmit nem tudunk azok idejéről.
 A természettudományban és a mindennapi életben az antik görögök kronosz- felfogását, azaz az idő objektív mértékét használjuk, éppúgy a legtöbb pszichológiai elméletben is. A kronosz világában a jelen pillanata egy tovahaladó pont a múlt és a jövő között, függetlenül attól, hogy a múlt és a jövő között egyenest, spirált vagy körforgást képzelünk-e el. A jelen pillanata folyamatosan mozog és haladásában múlttá emészti a jövőt."
 (....)
A mikor megéljük a jelen pillanatot, nem tudjuk azt a nyelv által kínált eszközökkel lefedni. Azok csak utólagos konstrukciók. Vajon mi a különbség a szavakba foglalt és az eredetileg megélt verzió között?
(...)
A jelen pillanat minden olyan lényeges elemet tartalmaz, melyből egy megélt történet áll. Egy nagyon különleges történet, mert úgy éljük meg, ahogyan éppen történik, és nem úgy, ahogyan utána megfogalmazzuk. Alapvetően nem verbális élmény, és nem szükséges szavakba önteni, sőt nehéz is. A legtöbb történethez képest nagyon rövid. Általában múló érzelmekből áll, melyek feltárulnak, de nem tevődnek át szavakba.
(...)
.....a megélt élmény történetté alakításának, vagy tudatosulásának oka kell legyen. Valaminek történnie kell, hogy pszichológiailag életre keljen. Az indító mechanizmus lehet az újdonság, a váratlanság, egy nehézség, egy ütközés, vagy bármely más megoldandó zavar.
 A történések egyszerű sora ehhez nem elég.
(...)
A jelen pillanat mint megélt történet, meg is osztható. Amikor ez történik belép a személyköziség. Abban a pillanatban, amint valaki részt tud venni egy másik személy megélt történetében, vagy közös történetet képesek együtt kreálni, egy újabb típusú emberi kapcsolat jön létre.
(...)
Úgy tűnik sok vizuális művészet, mint pl. a festés vagy a fényképezés nem rendelkezik időkontúrokkal, hiszen a "megfagyott" pillanatot örökítenek meg. A mű idő nélkülivé válik.
Ám ez, csak a kész alkotásra igaz, a fénykép vagy festmény nézésére, befogadására már nem."


Daniel N. Stern: A jelen pillanat