Szeretheti-e paciensét a terapeuta?

" A gyógyítás és a szeretet kapcsolatáról lesz szó.
A "gyógyító érosz" kifejezéshez három szót asszociáltam: ÉLMÉNY, GYÖNYÖRKÖDTETÉS, TÁVOLSÁG.
...hogyha munkánk során valami nagyon rossz jóra fordul, átéljük az alkotás örömét. De még ennél is többet.
A GYÖNYÖRKÖDÉS esztétikai fogalom. A "gyönyörködés szóban szublimálás tükröződik: magva az ösztön - a " gyönyör" - de jelentése már esztétikai. Azt gondolom, hogy az  ami jó, helyes, ami jól működik, esztétikai minőség formájában is jelentkezik számunkra. Mintha a gyönyörködés a jól végzett mesterség nyeresége lenne.
A SZÉP megjelenése a terápia egy bizonyos stádiumában történik. Ekkorra már valami rendeződött: a  gyermek pszichikus térviszonyaiban történt változás. A neurózis beszűkíti a teret: szorongás, félelem, gátlás, bűntudat, kényszer mind csupa korlát. Az ősi biztonságot reprezentáló terápiás kapcsolat hatására a gyermek pszichikus tere kitágul. A gyermek befogadóképessé válik, alkotó állapotba kerül.
Terápiás munkánk távolságot teremt, és ezáltal teret nyit a gyermek számára. A közös tér biztonságában azt is megtanulhatja a gyermek, amit talán annak idején nem tanult meg: hogy nem kell belecsimpaszkodni a mama nyakába, a mama  szeretete messzebbről is érvényes, a hangján át, aztán még messzebbről is, amikor csak elképzeli a hangját.
Gyógyult pácienseinket mi tulajdonképpen megajándékozzuk a TÁVOLSÁGGAL.
Mint "üveggolyóval", ahogy ezt a költő mondja."

Klaniczay Sára: Tér és lélek - Gondolatok az alkotásról és a gyógyításról

Fekete hattyú....fény és árnyék

"Lazaság" és együtt alkotás a terápiában

A lazaság "gondolat-elvétés-javítás-kidolgozás" módon dolgozó két elme kölcsönhatása, akik megosztva teremtik meg hasonló világukat.Az egymáshoz láncolódás ( néha igen lazán), a kapcsolati lépések és a jelen pillanatok spontán, előre jelezhetetlenül követik egymást lépésről lépésre, sok elvétéssel, félreértések és tétovázások árán.
(....)
A lazaságot, nem szabad sem kikerülni, sem sajnálkozni a létén. Szükséges ahhoz, hogy megérthessük a kölcsönösen kreált előrehaladó folyamat szinte határtalan kreativitását.
A lazaságnak kevés értéke lenne, ha nem a kölcsönös kreativitás kontextusában létezne.
(...)
A lazaság valami olyasfélét hoz létre, amit inkább megélni kell semmint megérteni.

Az elvétés nem lazaság.
(...)
....a lazaság csak akkor lehet kreatív, ha jól megszabott keretek között tartják. Enélkül, csak káosz.
Ezért a terapeutának olyan technikával és elméleti kerettel szükséges dolgoznia, melyeket jól ismer és kényelmesen tud használni."

Daniel N. Stern: A jelen pillanat

" itt és most"

" Sok pszichoterápiában az "itt - és- mostra" koncentrálnak, (......) a mozgás-, tánc-, zene-, és más önkifejező terápiákban. (....)
Így aztán sok "beszéden kívüli" terápia hatékony eszközeit csak a terápiás anyag felhozatalára használják. Más szavakkal, ami ezeket a módszereket leginkább megkülönbözteti a "beszélgetős" terápiáktól,hogy ezekben a módszer az anyagot és a forrást egyszerre hozza elő. Az, ahogyan a keletkezett anyagot végül felhasználják, már nem nagyon különbözik a beszélgetős terápiáktól."

Daniel N. Stern  A jelen pillanat

A "most" pillanata

"......az időt, érzékszerveinken keresztül, csupán áttételesen tapasztaljuk meg. Az idő - elménk szüleménye. Csupán elképzelve a dolgokat semmit nem tudunk azok idejéről.
 A természettudományban és a mindennapi életben az antik görögök kronosz- felfogását, azaz az idő objektív mértékét használjuk, éppúgy a legtöbb pszichológiai elméletben is. A kronosz világában a jelen pillanata egy tovahaladó pont a múlt és a jövő között, függetlenül attól, hogy a múlt és a jövő között egyenest, spirált vagy körforgást képzelünk-e el. A jelen pillanata folyamatosan mozog és haladásában múlttá emészti a jövőt."
 (....)
A mikor megéljük a jelen pillanatot, nem tudjuk azt a nyelv által kínált eszközökkel lefedni. Azok csak utólagos konstrukciók. Vajon mi a különbség a szavakba foglalt és az eredetileg megélt verzió között?
(...)
A jelen pillanat minden olyan lényeges elemet tartalmaz, melyből egy megélt történet áll. Egy nagyon különleges történet, mert úgy éljük meg, ahogyan éppen történik, és nem úgy, ahogyan utána megfogalmazzuk. Alapvetően nem verbális élmény, és nem szükséges szavakba önteni, sőt nehéz is. A legtöbb történethez képest nagyon rövid. Általában múló érzelmekből áll, melyek feltárulnak, de nem tevődnek át szavakba.
(...)
.....a megélt élmény történetté alakításának, vagy tudatosulásának oka kell legyen. Valaminek történnie kell, hogy pszichológiailag életre keljen. Az indító mechanizmus lehet az újdonság, a váratlanság, egy nehézség, egy ütközés, vagy bármely más megoldandó zavar.
 A történések egyszerű sora ehhez nem elég.
(...)
A jelen pillanat mint megélt történet, meg is osztható. Amikor ez történik belép a személyköziség. Abban a pillanatban, amint valaki részt tud venni egy másik személy megélt történetében, vagy közös történetet képesek együtt kreálni, egy újabb típusú emberi kapcsolat jön létre.
(...)
Úgy tűnik sok vizuális művészet, mint pl. a festés vagy a fényképezés nem rendelkezik időkontúrokkal, hiszen a "megfagyott" pillanatot örökítenek meg. A mű idő nélkülivé válik.
Ám ez, csak a kész alkotásra igaz, a fénykép vagy festmény nézésére, befogadására már nem."


Daniel N. Stern: A jelen pillanat

A Tér

Még ha rajzoláshoz és más kreatív munkához ideális tér is áll rendelkezésre, a terapeutáknak gyakran kell olyan környezetben foglalkozniuk a gyermekekkel, amelynek más funkciói is vannak.(...) konyhában, nappaliban, családi tornateremben, néha pedig irodákban. A felnőtt bútorzat elrettentheti a gyermeket a művészi folyamattól, mert kényelmetlen és nehéz helyzetet alakít ki a rajzoláshoz.
További nehézség lehet, hogy ilyen idegen helyszíneken a gyermek(és a terapeuta) folyamatosan aggódhat, nehogy rendetlenséget okozzon a krétával, festékkel, ragasztóval vagy más kellékkel. Ilyen környezet nem segít abban, hogy a gyermek szabadon kifejezhesse magát a rajzon keresztül.
A tér kétségkívül jelentős tényező (...).A terapeuták többsége tudja, hogy a jól megtervezett tér sok gyermeket motivál, de némelyeket elsodorhat a környezet tágassága és kötetlensége.Bár sokszor a terapeuta nem rendelkezhet belátása szerint  a térrel, amelyben a rajzolás történik, fontos ismernie a tér hatását a gyermek figyelmére és a rajzi élménybe való bevonódására.
A környezetnek alapvetően biztonságosnak kell lennie ahhoz, hogy a gyermek olyan képeket is szabadon megrajzolhasson, amelyről nem szeretné, hogy más is lássa. (...) A terápiába kerülő gyermekek nagy része szenved, gyanakvó vagy fél. Bennük bármilyen új vagy ismeretlen körülmény szorongást kelthet.A biztonságos környezet kialakításához szükséges, hogy legyen egy olyan hely a térben, ahol egyedül lehet lenni a terapeutával ( illetve csoportos vagy családi helyzetben messze másoktól). Mivel a terápia légköre egészen bizalmas, a rajzoláskor használt térnek legalább annyira személyesnek kell lennie, mint bármilyen más terápiás helyzetben. / Cathy A. Malchiodi /