"Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára."

2012. május 17., csütörtök

Induló művészetterápia csoport, felnőtteknek

Induló, felnőtt, képzőművészet-terápiás csoportba lehet jelentkezni! Helyszín: Kaposvár.
Rajztudás, rajzos előképzettség nem szükséges. Csak a nyitottságotokat és kíváncsiságotokat hozzátok magatokkal :)!
Érdeklődni lehet:  gyzsurmi@gmail.com

                    vagy


 http://www.facebook.com/BelsoKertKepzomuveszetTerapia



 Szeretettel várom a jelentkezőket!

2012. május 16., szerda

2012. május 15., kedd

Szeretheti-e paciensét a terapeuta?

" A gyógyítás és a szeretet kapcsolatáról lesz szó.
A "gyógyító érosz" kifejezéshez három szót asszociáltam: ÉLMÉNY, GYÖNYÖRKÖDTETÉS, TÁVOLSÁG.
...hogyha munkánk során valami nagyon rossz jóra fordul, átéljük az alkotás örömét. De még ennél is többet.
A GYÖNYÖRKÖDÉS esztétikai fogalom. A "gyönyörködés szóban szublimálás tükröződik: magva az ösztön - a " gyönyör" - de jelentése már esztétikai. Azt gondolom, hogy az  ami jó, helyes, ami jól működik, esztétikai minőség formájában is jelentkezik számunkra. Mintha a gyönyörködés a jól végzett mesterség nyeresége lenne.
A SZÉP megjelenése a terápia egy bizonyos stádiumában történik. Ekkorra már valami rendeződött: a  gyermek pszichikus térviszonyaiban történt változás. A neurózis beszűkíti a teret: szorongás, félelem, gátlás, bűntudat, kényszer mind csupa korlát. Az ősi biztonságot reprezentáló terápiás kapcsolat hatására a gyermek pszichikus tere kitágul. A gyermek befogadóképessé válik, alkotó állapotba kerül.
Terápiás munkánk távolságot teremt, és ezáltal teret nyit a gyermek számára. A közös tér biztonságában azt is megtanulhatja a gyermek, amit talán annak idején nem tanult meg: hogy nem kell belecsimpaszkodni a mama nyakába, a mama  szeretete messzebbről is érvényes, a hangján át, aztán még messzebbről is, amikor csak elképzeli a hangját.
Gyógyult pácienseinket mi tulajdonképpen megajándékozzuk a TÁVOLSÁGGAL.
Mint "üveggolyóval", ahogy ezt a költő mondja."

Klaniczay Sára: Tér és lélek - Gondolatok az alkotásról és a gyógyításról

2012. május 14., hétfő

Fekete hattyú....fény és árnyék


"Lazaság" és együtt alkotás a terápiában

A lazaság "gondolat-elvétés-javítás-kidolgozás" módon dolgozó két elme kölcsönhatása, akik megosztva teremtik meg hasonló világukat.Az egymáshoz láncolódás ( néha igen lazán), a kapcsolati lépések és a jelen pillanatok spontán, előre jelezhetetlenül követik egymást lépésről lépésre, sok elvétéssel, félreértések és tétovázások árán.
(....)
A lazaságot, nem szabad sem kikerülni, sem sajnálkozni a létén. Szükséges ahhoz, hogy megérthessük a kölcsönösen kreált előrehaladó folyamat szinte határtalan kreativitását.
A lazaságnak kevés értéke lenne, ha nem a kölcsönös kreativitás kontextusában létezne.
(...)
A lazaság valami olyasfélét hoz létre, amit inkább megélni kell semmint megérteni.

Az elvétés nem lazaság.
(...)
....a lazaság csak akkor lehet kreatív, ha jól megszabott keretek között tartják. Enélkül, csak káosz.
Ezért a terapeutának olyan technikával és elméleti kerettel szükséges dolgoznia, melyeket jól ismer és kényelmesen tud használni."

Daniel N. Stern: A jelen pillanat

" itt és most"

" Sok pszichoterápiában az "itt - és- mostra" koncentrálnak, (......) a mozgás-, tánc-, zene-, és más önkifejező terápiákban. (....)
Így aztán sok "beszéden kívüli" terápia hatékony eszközeit csak a terápiás anyag felhozatalára használják. Más szavakkal, ami ezeket a módszereket leginkább megkülönbözteti a "beszélgetős" terápiáktól,hogy ezekben a módszer az anyagot és a forrást egyszerre hozza elő. Az, ahogyan a keletkezett anyagot végül felhasználják, már nem nagyon különbözik a beszélgetős terápiáktól."

Daniel N. Stern  A jelen pillanat

Az elme terhe

Két vándorló szerzetes egy folyó partjára ért, ahol egy fiatalasszonnyal találkoztak. Az asszony megkérte őket, vigyék át a túlsó partra. A szerzetesek haboztak, mert fogadalmuk szerint nem érintkezhettek nőkkel, de végül elhatározták, segítenek a fiatal asszonynak.
Az egyik szerzetes a hátára vette a nőt és átgázolt vele a túlsó partra.
A fiatal asszony illőn köszönetet mondott, majd elsietett.
Néhány órával később megszólalt az egyik szerzetes:
- Testvérem, nagy hibát követtél el, amikor felvetted a hátadra azt az asszonyt. A fogadalmunk szerint nem érintkezhetünk nőkkel, s te mégis megtetted.
Megcsóválja a fejét a másik szerzetes.
- Ej, testvérem! Én már a folyó partján letettem azt az asszonyt, de te még mindig az elmédben cipeled!

Zen tanmese