„Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete.”
C. G. Jung

"Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani."
Bob Dylan

Művészetterápia az elítélteknek + FOTÓK

 Tuti  

2011. január 28., péntek • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben

Fotó: Illés Tibor, Gémes Sándor

A szegedi Csillag börtönben több évtizedes múltra tekint vissza a művészeti nevelés. Január utolsó hetében olasz, román és szlovén büntetés-végrehajtási szakemberek jöttek látogatóba, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a börtönben zajló művészetterápiáról.
Az elmúlt évben az aradi, a radecei, a veronai és a szegedi börtön a Grundtvig tanulási kapcsolatok néven futó EU-s pályázatra közös pályamunkát adott be, és nyert. A pályázat lehetőséget teremt a 4 ország büntetés-végrehajtási intézményében dolgozók számára, hogy a fogvatartottak művészetterápiás foglalkozásai során megismerkedjenek egymás munkájával, és tapasztalatokat cseréljenek. Pénteken a Somogyi-könyvtár aulájában Rabikon címmel kiállítás nyílt a szegedi elítéltek munkáiból, a tárlatot Éles Éva alezredes, osztályvezető, klinikai szakpszichológus nyitotta meg.
„Több mint egy évtizede pszichológusként dolgozom a Csillagban. Amikor odakerültem, első utam a kollégával a foglalkoztatóba vezetett. Megmutatta nekem, hogyan festenek, alkotnak a fogvatartottak, a másik helyiségben pedig az „életfogytiglanosok” faragtak. Ez volt az első igazi élményem a börtönnel kapcsolatban.” – kezdi visszaemlékezéseit a szakember.
Akkor még képzőművész tanár is járt a börtönbe és tanította a rabokat. A tanítványok időközben kiszabadultak, a képzőművészet iránti szeretet és elkötelezettség azonban megmaradt. Úgy tűnik, tehetséges művészek kerültek ide, de az is lehet, hogy a személyzet hat ösztönzőleg az elítéltek személyiségének alakulására. Éles Évától megtudjuk, az alkotás folyamata során mind a két félnek fel kell vállalnia a konfliktushelyzeteket, csak akkor derül ki, mennyire képes az elítélt hárítani, az ütközés során mennyire tudja kezelni az előállt új helyzetet. A pályázat célja pontosan az, hogy a felnőttoktatás minőségének és hozzáférhetőségének javítása által a Grundtvig hozzájárul ahhoz, hogy a felnőtt tanuló teljes értékű, aktív tagja legyen a társadalomnak, bővüljenek más kultúrákról szóló ismeretei, életminősége és a munkaerőpiaci esélyei is javuljanak. A börtönfestők ízlésvilágát, stílusát, alkotástechnikáját szabadon hagyják kibontakozni, nincs kényszer, ráhatás, hiszen éppen a művészetterápiás módszer segítségével ismerik meg, mi a fontos az elítélt számára, hogyan látja, éli meg a világot. A pszichológus szerint a képességek is meghatározzák, ki milyen műfajban indul el, ki milyen alkotóképességgel rendelkezik. Az a lényeg, jelenítse, mutassa meg, mi az, ami jó neki, amit közölni szeretne velünk. A kiállításon 9 alkotó képeit láthattuk, a Csillagban azonban jóval többen foglalkoznak a művészetek különböző ágazatával. A terápiás tevékenység keretében sokan rajzolnak, agyagból készítenek különböző tárgyakat, kenyérbélből formáznak alakokat, faragnak. A többség nem szereti megmutatni magát, így ez a mostani kiállítás is csak hosszas rábeszélés, győzködés eredményeként jöhetett létre.
Van mondanivalójuk
Éles Éva elmondja, a büntetés-végrehajtási intézmény szakemberei a pályázat második szakaszában már együtt fognak dolgozni, és megmutatnak különböző alkotói eljárásokat a személyi állomány többi tagjának, akik ezt továbbadják a fogvatartottaknak. A végén egy közös tevékenységi, módszertani útmutató készül, amely alapján más EU-s országok börtöneiben is használni, kamatoztatni tudják majd az így szerzett tudást, tapasztalatot. Jelenleg még csak az információszerzés fázisában vannak. A kiállítás is azt a célt szolgálja, hogy megállapítsák, mi az, amit már tudnak, milyen szintet értek el a képzőművészeti tevékenységben.
Éva azt tapasztalja, hogy a művészeti terápiában részt vevő elítéltek sokkal könnyebben kezelhetők, szabadulásuk után könnyebben tudnak beilleszkedni a társadalomba, alkalmazkodóbbak. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a művészemberek sérülékenyebbek, elég szeszélyesek, nem engednek beleszólást munkájukba. Éppen ezért a börtönszemélyzet nem is törekszik erre, hiszen egy- egy kérdéssel is megsérthetik az elítéltek érzékenységét. Nem könnyű a kapcsolat velük, de kétségtelenül elősegíti egymás jobb megismerését. Megtanulják egymást tisztelni, a börtönlakók pedig elsajátítják a verbális kommunikáció szabályait, rájönnek, hogyan tudják a megfelelő szavak, gesztusok alkalmazásával elégedetlenségüket kifejezni úgy, hogy közben ne sértsék meg partnerüket, beszélgetőtársukat.
Akinek törődnek a lelkével, ápolják és pallérozzák, az megtanulja kifejezni magát, üzen nekünk valamit. A vásznak megmutatják, mi fáj alkotójuknak, megtudhatjuk, ki fog várni rájuk szabadulásukkor, milyen lesz a világ 30 év múlva, sőt azt is, lesz-e egyáltalán.

 

Forrás: Szegedma.hu

A Tér

Még ha rajzoláshoz és más kreatív munkához ideális tér is áll rendelkezésre, a terapeutáknak gyakran kell olyan környezetben foglalkozniuk a gyermekekkel, amelynek más funkciói is vannak.(...) konyhában, nappaliban, családi tornateremben, néha pedig irodákban. A felnőtt bútorzat elrettentheti a gyermeket a művészi folyamattól, mert kényelmetlen és nehéz helyzetet alakít ki a rajzoláshoz.
További nehézség lehet, hogy ilyen idegen helyszíneken a gyermek(és a terapeuta) folyamatosan aggódhat, nehogy rendetlenséget okozzon a krétával, festékkel, ragasztóval vagy más kellékkel. Ilyen környezet nem segít abban, hogy a gyermek szabadon kifejezhesse magát a rajzon keresztül.
A tér kétségkívül jelentős tényező (...).A terapeuták többsége tudja, hogy a jól megtervezett tér sok gyermeket motivál, de némelyeket elsodorhat a környezet tágassága és kötetlensége.Bár sokszor a terapeuta nem rendelkezhet belátása szerint  a térrel, amelyben a rajzolás történik, fontos ismernie a tér hatását a gyermek figyelmére és a rajzi élménybe való bevonódására.
A környezetnek alapvetően biztonságosnak kell lennie ahhoz, hogy a gyermek olyan képeket is szabadon megrajzolhasson, amelyről nem szeretné, hogy más is lássa. (...) A terápiába kerülő gyermekek nagy része szenved, gyanakvó vagy fél. Bennük bármilyen új vagy ismeretlen körülmény szorongást kelthet.A biztonságos környezet kialakításához szükséges, hogy legyen egy olyan hely a térben, ahol egyedül lehet lenni a terapeutával ( illetve csoportos vagy családi helyzetben messze másoktól). Mivel a terápia légköre egészen bizalmas, a rajzoláskor használt térnek legalább annyira személyesnek kell lennie, mint bármilyen más terápiás helyzetben. / Cathy A. Malchiodi /

A művészet formáló ereje

A videó a TV2 tulajdona.

Empátia

 Hal a vízben
Csuang-cu a barátjával a folyó mellett sétált.
- Nézd, hogy úszkálnak a halak! - mondta Csuang-cu.
- Jól érzik magukat.
- Te nem vagy hal- felelte a barátja - , vagyis nem érezheted magad úgy, mint hal a vízben.
- Te nem vagy én - mondta erre Csung-cu - , honnan tudnád, hogy érezhetem magam?
/ Zen tanmese/

"A gyereknek természetesen meg kell tanulnia olvasni, írni és számolni, de ennél fontosabbak a szerszámok, a sport, a színház, a zene, a szín és a szabadság."

"Az embernek eszébe jut, mennyi sivár munka létezik a földön: szénbányászat, az 50-es csavar beillesztése az 51-es anyacsavarba, csatornaásás, számok összeadása. A világ tele van érdektelen munkákkal, amelyek önmagukban nem okoznak örömöt. Úgy tűnik, az iskoláinkat is az élet unalmasságához igazítjuk. Azzal, hogy a gyerekeket arra kényszerítjük, hogy olyan tantárgyakra figyeljenek, amelyek nem érdeklik őket, előre arra kondicionáljuk őket, hogy később elvégezzék azokat a munkákat, amelyeket nem élveznek."
Alexander Sutherland Neill
skót pedagógus, a Summerhill iskola megalapítója
1883. október 17. — 1973. szeptember 23.

Őszi hangulatban

Óvakodjunk az amatőröktől!

Dr. Vass Zoltán cikke fontos témát feszeget. Mindenkinek figyelmébe ajánlom!

http://www.life.hu/anyaskodj/ovisoklettetek/20110428-igy-lehet-egy-eletre-tonkretenni-a-gyereket-egy-rajz.html

A Pont

Az euklideszi geometriában az az egység, ami tovább nem osztható.
Szepes Mária szerint: " minden erőhatás kezdete, a szunnyadó erők áttörésének kapuja."
Hamvas Béla, "Isten rejtekének" tartja.
"Nem a mi világunkból való, ahol mindennek van kiterjedése és dimenziója. Egy másik létezési rendbe tartozik, metafizikai. Benne van minden, de csak mint lehetőség, megvalósulatlan állapot." / Dethlefsen/
Molnár V. József is hasonlóan vélekedik a "pöttyről": " Jellemző a mai, csak kézzel foghatót becsülő világunkra, gondolkodásunkra, hogy megelégszünk az egymást kiegészítő kettősséggel,azzal, hogy létezik a fönt és a lent, a kint és a bent, a nappal és az éjszaka,az ég és a menny, a férfi és a nő, a szálka és a fészek....mi kell még?! Pedig kell még valami: a harmadik, s ez a harmadik értelmünkkel kevésbé ragadható meg, mint az előző kettő. Ez a titokzatos harmadik, amikor a kisgyermek pontot rajzol, vagy kicsi karikát, s pöttyöt. Joggal kérdezheti bárki, hogy ezzel a harmadik, hármas firkaformával a gyermek mit közvetít, mi a pont, a kicsi karika, s a pötty üzenete? Gyermeklét tartalmát, mikéntjét "mondja" el vele, velük."

Hogyan születik a művészetterapeuta?

Például így:
"....Nem emlékszem rá pontosan, hogy mikor, de egyszer csak elfogott a késztetés, hogy rajzoljak, amiben kisgyermekként mindig is örömöt leltem.
Filctollakat, és írótömböket vásároltam. Firkálgattam; hagytam, hadd menjen a kezem, amerre akar. Nem állt szándékomban rajzolni semmi meghatározottat, hiszen a legcsekélyebb összpontosításra sem lett volna erőm. Egy nap kerek ábra került a papírra. Nagyon egyszerű volt: különböző színű, koncentrikus körök. Miután befejeztem, felfigyeltem rá, hogy egy kicsit megkönnyebbültem.
Egyre nagyobb izgalommal vártam az estéket, amikor előszedhettem a rajzeszközöket, és munkához láthattam. Éreztem, tudtam, hogy a rajz valamiképp segíthet begyógyítani a sérüléseimet. Eszembe jutott, hogy a művészet talán másoknak is a segítségére lehet. Némi kutakodás után megtudtam, hogy a művészetet lelki egészségünk egyes szakértői a művészeti terapeuták alkalmazzák a lélekgyógyászatban.
A művészeti terápia felfedezése irányt szabott az életemnek. Megszereztem a szükséges képzést, és bejegyzett művészeti terapeuta lettem. Egyéni, és csoportos foglalkozásokat kezdtem tartani, ahol a résztvevők mélyre mutató jelképekben bővelkedő képei szolgáltatták a kommunikációs közeget."
Susanne F. Fincher: Mandalakészítés

Életfa - ősz

Hurrá, hurrá blogom van!

No, hát eljutottam idáig. Blogom van. Akkor ez most olyan, mint kislány koromban a "Kedves Naplóm"?

Persze, hogy nem, vagy nem egészen. Kicsit tanulom még a kezelését, tervezgetem, mit, hová teszek, töltök fel...Főként pedig HOGYAN? Mert ez, azért egy másik világ, mint a valamikori naplóírás. Nemrégiben volt az osztálytalálkozónk, az általános iskolai. Előkerültek, - megvannak még! - az őrsi naplóink (érti ezt még valaki?).
Vicces volt látni a beírásokat, ragasztgatásokat, rajzokat...Most, itt, én is erre készülök, a XXI. században.
Hát, akkor kalandra fel!