Művészetterápia az elítélteknek + FOTÓK
2011. január 28., péntek • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben
Fotó: Illés Tibor, Gémes Sándor
A szegedi Csillag börtönben több évtizedes múltra tekint vissza a művészeti nevelés. Január utolsó hetében olasz, román és szlovén büntetés-végrehajtási szakemberek jöttek látogatóba, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a börtönben zajló művészetterápiáról.Az elmúlt évben az aradi, a radecei, a veronai és a szegedi börtön a Grundtvig tanulási kapcsolatok néven futó EU-s pályázatra közös pályamunkát adott be, és nyert. A pályázat lehetőséget teremt a 4 ország büntetés-végrehajtási intézményében dolgozók számára, hogy a fogvatartottak művészetterápiás foglalkozásai során megismerkedjenek egymás munkájával, és tapasztalatokat cseréljenek. Pénteken a Somogyi-könyvtár aulájában Rabikon címmel kiállítás nyílt a szegedi elítéltek munkáiból, a tárlatot Éles Éva alezredes, osztályvezető, klinikai szakpszichológus nyitotta meg.
„Több mint egy évtizede pszichológusként dolgozom a Csillagban. Amikor odakerültem, első utam a kollégával a foglalkoztatóba vezetett. Megmutatta nekem, hogyan festenek, alkotnak a fogvatartottak, a másik helyiségben pedig az „életfogytiglanosok” faragtak. Ez volt az első igazi élményem a börtönnel kapcsolatban.” – kezdi visszaemlékezéseit a szakember.
Akkor még képzőművész tanár is járt a börtönbe és tanította a rabokat. A tanítványok időközben kiszabadultak, a képzőművészet iránti szeretet és elkötelezettség azonban megmaradt. Úgy tűnik, tehetséges művészek kerültek ide, de az is lehet, hogy a személyzet hat ösztönzőleg az elítéltek személyiségének alakulására. Éles Évától megtudjuk, az alkotás folyamata során mind a két félnek fel kell vállalnia a konfliktushelyzeteket, csak akkor derül ki, mennyire képes az elítélt hárítani, az ütközés során mennyire tudja kezelni az előállt új helyzetet. A pályázat célja pontosan az, hogy a felnőttoktatás minőségének és hozzáférhetőségének javítása által a Grundtvig hozzájárul ahhoz, hogy a felnőtt tanuló teljes értékű, aktív tagja legyen a társadalomnak, bővüljenek más kultúrákról szóló ismeretei, életminősége és a munkaerőpiaci esélyei is javuljanak. A börtönfestők ízlésvilágát, stílusát, alkotástechnikáját szabadon hagyják kibontakozni, nincs kényszer, ráhatás, hiszen éppen a művészetterápiás módszer segítségével ismerik meg, mi a fontos az elítélt számára, hogyan látja, éli meg a világot. A pszichológus szerint a képességek is meghatározzák, ki milyen műfajban indul el, ki milyen alkotóképességgel rendelkezik. Az a lényeg, jelenítse, mutassa meg, mi az, ami jó neki, amit közölni szeretne velünk. A kiállításon 9 alkotó képeit láthattuk, a Csillagban azonban jóval többen foglalkoznak a művészetek különböző ágazatával. A terápiás tevékenység keretében sokan rajzolnak, agyagból készítenek különböző tárgyakat, kenyérbélből formáznak alakokat, faragnak. A többség nem szereti megmutatni magát, így ez a mostani kiállítás is csak hosszas rábeszélés, győzködés eredményeként jöhetett létre.
Van mondanivalójuk
Éles Éva elmondja, a büntetés-végrehajtási intézmény szakemberei a pályázat második szakaszában már együtt fognak dolgozni, és megmutatnak különböző alkotói eljárásokat a személyi állomány többi tagjának, akik ezt továbbadják a fogvatartottaknak. A végén egy közös tevékenységi, módszertani útmutató készül, amely alapján más EU-s országok börtöneiben is használni, kamatoztatni tudják majd az így szerzett tudást, tapasztalatot. Jelenleg még csak az információszerzés fázisában vannak. A kiállítás is azt a célt szolgálja, hogy megállapítsák, mi az, amit már tudnak, milyen szintet értek el a képzőművészeti tevékenységben.
Éva azt tapasztalja, hogy a művészeti terápiában részt vevő elítéltek sokkal könnyebben kezelhetők, szabadulásuk után könnyebben tudnak beilleszkedni a társadalomba, alkalmazkodóbbak. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a művészemberek sérülékenyebbek, elég szeszélyesek, nem engednek beleszólást munkájukba. Éppen ezért a börtönszemélyzet nem is törekszik erre, hiszen egy- egy kérdéssel is megsérthetik az elítéltek érzékenységét. Nem könnyű a kapcsolat velük, de kétségtelenül elősegíti egymás jobb megismerését. Megtanulják egymást tisztelni, a börtönlakók pedig elsajátítják a verbális kommunikáció szabályait, rájönnek, hogyan tudják a megfelelő szavak, gesztusok alkalmazásával elégedetlenségüket kifejezni úgy, hogy közben ne sértsék meg partnerüket, beszélgetőtársukat.
Akinek törődnek a lelkével, ápolják és pallérozzák, az megtanulja kifejezni magát, üzen nekünk valamit. A vásznak megmutatják, mi fáj alkotójuknak, megtudhatjuk, ki fog várni rájuk szabadulásukkor, milyen lesz a világ 30 év múlva, sőt azt is, lesz-e egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése