Például így:
"....Nem emlékszem rá pontosan, hogy mikor, de egyszer csak elfogott a késztetés, hogy rajzoljak, amiben kisgyermekként mindig is örömöt leltem.
Filctollakat, és írótömböket vásároltam. Firkálgattam; hagytam, hadd menjen a kezem, amerre akar. Nem állt szándékomban rajzolni semmi meghatározottat, hiszen a legcsekélyebb összpontosításra sem lett volna erőm. Egy nap kerek ábra került a papírra. Nagyon egyszerű volt: különböző színű, koncentrikus körök. Miután befejeztem, felfigyeltem rá, hogy egy kicsit megkönnyebbültem.
Egyre nagyobb izgalommal vártam az estéket, amikor előszedhettem a rajzeszközöket, és munkához láthattam. Éreztem, tudtam, hogy a rajz valamiképp segíthet begyógyítani a sérüléseimet. Eszembe jutott, hogy a művészet talán másoknak is a segítségére lehet. Némi kutakodás után megtudtam, hogy a művészetet lelki egészségünk egyes szakértői a művészeti terapeuták alkalmazzák a lélekgyógyászatban.
A művészeti terápia felfedezése irányt szabott az életemnek. Megszereztem a szükséges képzést, és bejegyzett művészeti terapeuta lettem. Egyéni, és csoportos foglalkozásokat kezdtem tartani, ahol a résztvevők mélyre mutató jelképekben bővelkedő képei szolgáltatták a kommunikációs közeget."
Susanne F. Fincher: Mandalakészítés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése