"Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt,  hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent.  Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján!  Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz.Akármekkora a világ - százmilliárd fényév-, a Végtelen-kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni. És te sem tudsz kilépni belőlem, soha. De amíg nem a valóságos világban élünk...  amíg a mulandósában vándorolunk: hiányzol.  És fáj."  ( Müller Péter: Varázskő)